Jagdpanzer IV a pszichiáternél

Pszichiáter: Hello, üdvözlöm Mr. Jagdpanzer IV, kérem foglaljon helyet!
Jgdpz IV: Szólíthat IV-nek.
Pszichiáter: Oké IV, helyezze magát kényelembe, és meséljen a problémáiról.
Jgdpz IV: Hát, nehéz lenne elmagyarázni. Nem szeretnék többé dolgozni menni.
Pszichiáter: Miért is?
Jgdpz IV: Tudja, én tényleg szeretem a munkám. Bokrokban bújkálni, felrobbantani a medium tankokat, támogatni a heavy-ket, majd mozogni, hogy elkerüljem az arty-k tüzét. De később...
Pszichiáter: Folytassa csak!
Jgdpz IV: ...később kezdtem alkalmatlannak érezni magam. Hogy már nem vagyok képes ellátni a feladatomat.
Pszichiáter: Miért hiszi ezt?
Jgdpz IV: Tudja, mikor először kezdtem ezt a munkát, csak egyvalaki volt az osztályomban, aki tudta, amit én. Ő orosz, és amíg kiosztott pár lövedéket, elég hamar megtört, ha nyomás alatt volt. Igaz, hogy jobbak voltak az eredményei, de én sem voltam messze tőlük. Tudtam, hogy vannak hűséges követőim, akik kitartanak mellettem.
Pszichiáter: Mi történt aztán?
Jgdpz IV: Megjelent két amerikai vetélytárs. Először az egyik, kicsit később a másik. Ez volt az első alkalom, hogy kételkedni kezdtem magamban.
Pszichiáter: Miért kezdett kételkedni magában IV?
Jgdpz IV: Mert mindenre képesek voltak amire én. És egy kicsit mégjobban. Mindkettőjüknek volt TORNYA! Soha életemben nem hallottam még olyan tank destroyerekről, akiknek van KIBASZOTT TORNYUK!
Pszichiáter: Nem kell kiabálnia IV! Kérem nyugodjon le.
Jgdpz IV: Elnézést, csak megint felidegesítettem magam. Esetleg..
Pszichiáter: Magyarázza el nekem, miért gondolta, hogy jobbak magánál.
Jgdpz IV: Hát, az első fickónak jobb páncélja volt mint nekem, jobb átütése, ugyanolyan mozgékony mint én, és én csak egy kicsivel rejtőzködtem jobban.
Pszichiáter: Látja? Valamiben még mindig maga a jobb.
Jgdpz IV: Igen, de az nem számít, mikor ő képes átütni az ellenfelet és én nem.
Pszichiáter: Szóval az átütésről van szó?
Jgdpz IV: Nem mindig, nem. De az az egyik legfontosabb dolog a szakmámban.
Pszichiáter: És mi van a másik amerikai fickóval?
Jgdpz IV: Jaj, ne kérdezzen arról a  Speedy Gonzalez-ről!
Pszichiáter: Miért hívja így?
Jgdpz IV: Mert mindenhol ottvan. Akárhová megyek, már ott van! Ugyanaz a fegyvere mint a másik fickónak, csak a páncélja rosszabb. De neki van SEBESSÉGE! OLYAN NAGY SEBESSÉGE!
Pszichiáter: IV, csökkentse a hangerejét!
Jgdpz IV: Bocsánat! De meg kell értenie, hogy egyre többen kezdték őt választani helyettem. Egyre rohamosabb ütemben kezdtem elveszteni a kuncsaftjaimat.
Pszichiáter: Próbált ezellen tenni valamit?
Jgdpz IV: Természetesen! Elmentem a fejlesztőimhez, és mondtam nekik hogy az alkatrészek, amiket használok már elavultak. De ők csak ránéztek az eredményeimre, és azt mondták, hogy semmi baj nincs velük!
Pszichiáter: Akkor miért mondta, hogy rosszabb a többieknél, ha az eredményei rendben vannak?
Jgdpz IV: Mert dupla olyan keményen kellett dolgoznom, hogy elérjek odáig! Tegnap, miközben voltam állásinterjún, akkor hallottam. Egy francia fickót akarnak felvenni a részlegemre, akinek 212 az átütése! 212! Nekem 132! Nem számít, hogy néz ki, vagy milyen lassú. A kuncsaftok szeretik a magas átütést. Tényleg a felmondáson gondolkodok, doktor!
Pszichiáter: Nem kellene ilyen gyorsan ítélkeznie. Mi van a kuncsaftokkal, akik hűségesek önhöz? Maga szerint azt akarják, hogy felmondjon?
Jgdpz IV: Nem, de kezdem sajnálni őket. Egyszer már majdnem mondtam nekik, hogy hagyjanak, és válasszák a másik fickót.
És akkor itt vannak még a suttogó hangok...
Pszichiáter: Milyen suttogó hangok?
Jgdpz IV: Először csak akkor hallottam őket, mikor álmos voltam, de ma már napközben is.
Pszichiáter: Miket hallott?
Jgdpz IV: [suttogva] "A lövedék lepattant" újra és újra...
Pszichiáter: Sajnálom IV, de azt hiszem, hogy ez komolyabb probléma, mint hittem. Azt javaslom, jelentkezzen be a klinikánkra 7 napos kivizsgálásra.
Jgdpz IV: Ha úgy gondolja, az a legjobb, doktor...